"... mi a "gonosz"  szót a JÓ  hiányának leírására használjuk, ahogy a "sötétség" szót a Világosság hiányának leírására, a "halál" pedig az Élet hiányát jelenti. Mind a gonosz mind a sötétség kizárólag a Jó és a Világosság vonatkozásában érthető meg; egyébként nincs valóságos létezésük. Én Világosság vagyok, és én Jó vagyok. Én Szeretet vagyok, és nincs bennem semmi sötétség. Világosság és Jó ténylegesen létezik. Ezért ha eltávolítod magad tőlem, azzal fejest ugrasz a sötétségbe. A függetlenség kinyilvánításának gonosz lesz az eredménye, mert tőlem elszakítva csak önmagadból meríthetsz. Ez maga a halál, mert elválasztottad magad tőlem: az Élettől."

Idézet WM.Paul Young: A viskó c. regényéből

Gyermeklelkem hangja

Kívánkozom a mába, a valóságba.
Beszélj hozzám, ringass lágyan.
Tegyél engem boldoggá, nevetőssé,
Hozd el nekem a nap sugarát,
Keverd hozzá a hold fényét.
Kényeztess engem mézzel és tejjel,
Vajas kenyérrel, malátakávéval, eperrel.
Hozzál nekem földiszedret,
Puha cipőt, meleg inget.
Pihenésre vágyom, gyengédségre, ölelésre.
Létrehozni egy felhőhegyet.
Nekem itt idegen, én most megyek.

Biztosíts nekem tágas teret, színtengereset.
Hozd elém a formákat,
Örvényeket, olajos vizeket,
Patadobogást, szikrázó parázst,
Cukorhegyet, szőlőszemeket,
Éltető teret, égi fényeket.
Rajzoljunk, aztán vágjunk,
Színezzünk meg ollózzunk.
Játsszunk tengereset, én lebegek,
Te meg vezetsz át a vízen.
Feküdj elém, én meg rád fekszem.
Legyen így, hogy maradni tudjak.
Itt. Most. Teveled.