Több mint húsz évet dolgozott pszichiáterként, és erős spirituális szemlélettel is bír. Hogyan tudja összeegyeztetni a két területet?
A tűzkeresztségen rögtön pályakezdőként estem át, egy tarot meditációs tábor kellős közepén. Az egyik társunk rendkívül feszült állapotban érkezett közénk, s a meditációk hatására hamar pszichotikus állapotba sodródott. Mivel engem tüntetett ki egyedül bizalmával és a vezetőnk is elhatárolódott a helyzet kezelésétől, nekifogtam hát az akkor még igencsak kezdetleges orvosi tudásommal az ottani szellemi erőterekre hagyatkozva visszavezetni őt a realitásba. Az akkori történések sikere adta meg azt a hitet és erőt, amellyel eddig pályámon végig haladtam. Orvosi szakmámban a legfontosabb útravaló az egyik kedves kolléganőm szájából hangzott el: a pszichiáternek az a dolga, hogy a realitást képviselje. Ma már nem az orvosszakmában tevékenykedem ugyan, ám az onnan szerzett szemléletmódom és tapasztalatom stabil bázisát jelenti a gyógyíási folyamatoknak. A spiritualitás útján járó emberként pedig azt érzem életfeladatomnak, hogy a fizikai érzékeléseinken túli tartományokból hozzam ide a fizikai valóságba a szellemi dimenziók gyógyító- kiteljesítő erejét. Mindkét területen számomra azonos rendezőelv a személyiség fejlődése. Akár a jelen életben, akár inkarnációkon át szemléljük az érési folyamat ívét, mindig ugyanaz a bűvös csengésű szó kívánkozik elő : az önismeret fogalma.
Mi az, ami kóros élménynek minősíthető, és mi az, ami segítheti a belső munkát? Hogyan lehet meghúzni a határt?
Véleményem szerint mindenféle élmény lehet számunkra gyógyító és romboló egyaránt. A különbség nem az élmények minőségében, hanem bennünk rejlik, pontosabban az élményeket felfogó és értelemmel felruházó berendezésünkben, vagyis az elménkben. A központi idegrendszerünk mindenkori állapota, terhelhetőségének mértéke határozza meg az élmény színezetét. Ez a befogadó és feldolgozó szint pedig a spirituális fejlettségünk függvénye. Jól tudjuk, hogy az útonjárók némelyike bizony elszakad a valós élettől, és egy elkülönült világban éli az életét. Nekik ezt a stációt kell megélniük ebben az inkarnációban. Aztán számos őrült vagy meghasonlott élet megtapasztalását követik majd későbbi leszületések kapcsán a gyógyító-segítő életek- immár mindezen tapasztalatokat átszüremítve és felhasználva. Ez mindig a választott karma szerint zajló folyamat. Visszatérve a kérdésre, az élmények megfelelő értelmezésén múlik tehát, hogy stabilizálódik vagy éppen szétforgácsolódik tőle a személyiségünk. A gyógyító élmények minden esetben békét és megnyugvást hoznak, még akkor is, ha egyáltalán nem a várakozásunknak megfelelő tartalommal bírnak, magyarán nem feltétlenül az igazunkat támogatják. Egy szeretetteljes útra terelnek minket, mely tulajdonképpen egy mélyebb elfogadáshoz segít bennünket. Ellenkezőleg is igaz ez a megfogalmazás: ha a hozzánk érkező üzenet igazi "egóhízlaló", tőle többnek, különbnek kezdjük érezni magunkat embertársainknál, az ellenségeskedést, dühöt, bosszúvágyat szíthat bennünk, rombolva ezzel személyiségünket.
Lehet látni egy tendenciát, miszerint egyre többen nyitottak az alternatív terápiák irányába. Hogyan lehet megállapítani, hogy kinek milyen terápia javasolt? Mi a helyzet a gyógyszerszedéssel?
A terápiás tapasztalatom alapján hazánkban még túlnyomórészt a kizárólag farmakoterápiára javulók élnek. Egy jóval kisebb hányad igényel a gyógyszerek mellett egyéb, pl. energetikai kezelést, ilyenkor a két vagy esetenként több módszer képes jól kiegészíteni, támogatni egymást. Csak egy igen szűk réteg tagjaira jellemző a gyógyszer-rezisztencia ill. ennek súlyosabb változata, amikor is a hagyományos gyógyszerek beszedése kifejezett állapotromlást idéz elő, esetenként súlyos allergiás reakciókat okozva. A besorolás igen egyszerű módon történik, tekintettel a magyarországi extrém mértéket öltő gyógyszerkultuszra. Emiatt mindenki könnyen megállapíthatja, mire javul igazán az állapota. Az életút során változhatnak az addigi reakcióink, tehát csoportot is cserélhetünk. Ez akkor szokott bekövetkezni, ha a személyiségünk is alapvető változáson ment keresztül.
Szükséges, hogy az ember higgyen az alternatív terápiákban?
Ha a hit alatt egyfajta vakbizalmat értünk, akkor azt kell mondjam: Isten ments! Az effajta hozzáállás leginkább az önmagunk iránt érzett felelősség átruházását jelenti a gyógyítóra. Inkább a nyitottság jelenléte szükséges: engedjük meg magunknak a terápia megtapasztalását, legyünk befogadóak az újra. Figyeljük meg, milyen folyamatokat indít be szervezetünkben a módszer, és kérjünk segítséget, iránymutatást a gyógyítótól az értelmezéshez. Ez egyfajta szelídítés folyamata, akár a Kis Herceg és a Róka esetében.
Praxisában milyen alternatív módszerekkel dolgozik?
Tanultam sámángyógyítást, parapszichológiát, reikit, pránanadit, Bach-terápiát, homeopátiát, reinkarnációs karmaoldást, angyalterápiát. Fontos irányelveket kaptam a Feng shui tanulmányozása közben, imádom az illóolajak, füstölők varázsát bevetni. Az asztrológiát leginkább csak nagyon vágynám tudni, de az a 6-8 év, amely ehhez szükségeltetik, még nem adatott meg számomra. Ezért a szaturnuszi karmát szoktam pácienseim "fejére olvasni" Izing Klára tollából, amikor az életfeladatot igyekszünk pontosítani. A fenti technikák leginkább a médiumi képességeim letisztulásához vezettek az elmúlt évtizedek során, talán ez az irány vezet tovább.
El tudják fogadni a páciensei, hogy szellemi közvetítők segítségét is alkalmazza a kezelésükben?
Régebben nagyobb ellenállások jelentek meg ennek kapcsán. Öt- tíz évvel ezelőtt azért még a pszichiáterhez jöttek az emberek. Azóta viszont az ország lakossága már nemcsak túlgyógyszereltté, hanem átpszichologizálttá is vált. Ennek ellenére a mély, alapvető problémák nem váltak teljesen hozzáférhetővé. Magam is emiatt sajátítottam el újabb és újabb módszereket. A különféle technikákon túli síkon egy idő után jól észlelhető a szellemi
dimenziók rezgésszintje. A hozzám fordulók pedig már javarészt nem arra kíváncsiak, honnan érkezik a számból elhangzó mondat, hanem arra, hogyan változtatja meg az életüket, vagy mennyire orvosolja bajaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése