Nem önbecsapás ez?"
A pozitív gondolkodás valóban az ember legnagyobb segítője, hiszen gondolatainkkal teremtjük meg szubjektív valóságunkat. Mit jelent ez? Gondoljunk bele, valamennyien átéltük már, milyen másképp látjuk ugyanazt a helyzetet vagy kapcsolatot jó pillanatainkban, mint azokban, amikor szinte semmi nem működik körülöttünk. A pozitív gondolkodás nem a képzelgésről szól, sokkal inkább egy döntés meghozataláról. Hiszen képzeletünkkel megteremtünk valamit, ami még nem létezik. A kozmikus rendben viszont egyszerre- ugyanabban az időpillanatban- van mindig jelen egymás mellett a minket boldoggá és boldogtalanná tevő dolgok összessége. Rajtunk áll, hogy éppen melyik halmazt kívánjuk látni és megélni a valóságban. Alapvető emberi vonás a hangulatunk, kedélyünk hullámzása, s egyéniségünktől függ, milyen a mértéke. Ha valaki hosszabb időn át és\vagy nagyon gyakran kerül "mélyrepülésbe", úgy érezheti, elvesztette sorsa felett az irányítást. Nos, ez az érzés talán a legnagyobb csapda midegyikünk életében. A döntés joga ugyanis minden időpillanatban a miénk, legfeljebb lemondunk róla. Fontos tudni: az is döntés, amikor éppen úgy határozunk, hogy lemondunk döntési jogunkról. Dönteni tehát mindenképp kell: arról, mit akarunk itt és most megélni az életből. Lehet egy mocsár közepébe ragadva is úgy határozni, hogy a minket vigasztaló, támogató, nekünk erőt adó jelenségek felé fordulunk. S ettől a hozzáállástól valóban egyre gyakrabban és hosszabb időn át látjuk a szépséget életünkben. A mi döntésünkön múlik a következő időszakunk minősége. Ne feledjük, bármi, amivel találkozunk, a vonzás törvénye szerint hozzánk tartozó, minket tanító, a lelkünk fejlődését szolgálja. Ha a tanítás fájdalmas, tudnunk kell: voltak megelőző leckék is ugyanabból a témakörből, de akkor valószínűleg még nem értettük meg, mi is a tanulni valónk. Ezért az egymás után jövő "figyelmeztetések" egyre intenzívebbek, mindaddig, amíg csak szükséges a jelenlétük, vagyis, amíg meg nem értettük az üzenetüket, és nem mentünk át alapvető változásokon. Bizonyos dolgokat tehát nem kerülhetünk el. De ha képessé válunk arra, hogy belássuk szeretetteljes, minket tanító voltukat, akkor valószínűleg előbb értjük meg és fogadjuk el a Tanítást belőlük. Ezáltal érjük el azt az állapotot, amikor szükségtelenné válik fájdalmas jelenlétük. Valójában erről szól a kérdésben szereplő mondat. Az már egy másik szempont, hogy a világ jelenlegi lakosságának hány százaléka képes evvel a bölcsességgel rátekinteni életére. Ám azt sem szabad elfelejtenünk: pontosan ennek a bölcsességnek a megszerzéséért vagyunk itt, a földi létben.
