Lélekfogadó

Lélekfogadó
A fogadók az Út szélén álló pihenőhelyek, ahová az Utazásban megfáradt vándorok betérhetnek pihenőre, egy csésze Lélekerő levesre. Porlepte ruháikat tisztára cserélhetik, s immáron feltöltekezve Útjukra visszatérhetnek.

2014. május 29.

...Mert a kezembe akadt.

NAOKI HIGASHIDA:HÁT EZÉRT UGRÁLOK
A könyvet egy autizmussal élő japán kisfiú írta. Mindössze tizenhárom évesen, kartonbillentyűzet segítségével kommunikálva nyit egy ablakot számunkra, amelyen keresztül bepillanthatunk világába. Számomra megdöbbentően mély, sokszínűen árnyalt érzelmekkel, és megejtően érzékeny lélekrezgésekkel találkoztam, melyekkel magyarázatot ad a sokszor érthetetlen reakciókra. Rabul ejtett ez a könyv, azoknak ajánlom, akik szeretnék jobban érteni, miért is születnek mai világunkba ezek a kis csodalények. Mert Naoki evvel kapcsolatosan is zavarbaejtő megvilágításba helyezi az autista létet. Íme, egy kis ízelítő a könyvből:

"Kint a szabadban úgy érzem, mintha elnyelne a természet, és abban a pillanatban úgy tűnik, a testem csupán porszem, egy porszem jóval a megszületésem előtti időből, egy porszem, amely beleolvad magába a természetbe. Ez az érzés olyan káprázatos, hogy elfelejtem, hogy ember vagyok, méghozzá sajátos igényű.
A természet megnyugtat, amikor dühöngök, és velem együtt nevet, ha örülök. Egyesek talán azt hiszik, hogy a természettel lehetetlen ténylegesen összebarátkozni. Pedig az ember is az állatok birodalmának részese, és talán bennünk, autizmussal élőkben valahol legbelül még most is ott rejtőzik ennek egy kis maradék tudata. Mindig becsülni fogom magamban azt, hogy barátomnak tekintem a természetet."