Isten kegyelméből

Király Viktor: Isten kegyelméből

Isten kegyelméből Én

Most felszabadulok,

S törlök, minden lejárt,

Régi programot!

Helyet adok az újnak,

S végre megtisztulok.

Elengedek mindent,

Mi már nem Én vagyok.

Köszönöm a tanítást,

Mit tőletek kaptam,

Általatok fejlődtem,

S védtetek, oly gyakran.

Büszkévé tesz az,

Hogy alázatos lettem,

S megbocsájtom, egykor

Bármit cselekedtem.

Termékennyé teszem

Belső termőföldem,

Mit most elültetek,

Legyen jövőm, kérem.

Az Életet választom,

S vele minden csodát,

Melyet Bennem fejlődve

Vihetek, majd tovább.

Megérdemlek mindent,

Egykor bármit tettem.

Ezt mondja a Szellemem,

S ezt mondja a Lelkem.

Miért ne fogadnám el,

Hisz az Isten szeret,

S megbocsátja Nekem Ő

Minden tettemet.

Pont Vele vitázzak,

Hogy szerethető vagyok?

Vele, ki bennem él,

S mindent Tőle kapok?

Nem harcolok tovább,

Legyen minden úgy,

Ahogyan akarja,

S megadja

Nékem az Úr.

Ha végre megérkezel a Létbe

 

Ha végre megérkezel a Létbe, egyszerűen csak vagy, nyugodtan, boldogan. Talpad a Földön áll, s lelkedben ott a láng, melynek fénye világítja utad.

Ha végre megérkezel a Létbe, szemed ragyog, tündönköl,

hisz végre egy új világot lát a régi helyett,

Itt mindennek van szeretet-bokra, s fűszeres illatja, zamatos csókja.

Ha végre megérkezel a Létbe, hajnalaid mesések, hisz szíved nyitád ismét meg ismét a létezés örömére.

Mozgathatod karod, tudod, érzed lábad, igen, itt vagy e testben, még mindig, hála az Égi Világnak.

Ha végre megérkezel a Létbe, szívedben hálád ragyog, mert végezheted dolgod,

S még javíthatod hibáidat- alkotásod folytathatod.

Jól tudod az Égi Törvényt: az alkotó léthez test kell, itt a földi síkon, különben csak idea marad, mire vágyakozol.

Míg itt vagy köztünk, tudj hát örülni neki, a Testednek, földi porhüvelyednek, hisz léte véges, s megszűnése alkotótered is szűnteti.

Igen, ezért örül a Lélek a hajnaloknak,szemed ezért ragyog, lábad ezért jár örömtáncot, karod ezért ölel oly mohón- ha végre megérkezel a Létbe, s rádöbbensz, Lélektársak várják ébredésed áhítón.

Táncod ezért nem magányos, szemed őket látja, hisz téli éjszakákon is átjön fényük:a hála, mert ők is vágynak rád, az ismerős hangra, bizalmas suttogásra, s félszavakra, melyek közös múltatokból érkeznek, s jelszavaitok valának.

Ha végre megérkezel a Létbe, ez vár rád, s így, meg még többek.

Légy  hát örömére a Mának,
S hozd magad ide, kérlek, mert rád is vár a Lelkek Táncháza.