Ha végre megérkezel a Létbe

 

Ha végre megérkezel a Létbe, egyszerűen csak vagy, nyugodtan, boldogan. Talpad a Földön áll, s lelkedben ott a láng, melynek fénye világítja utad.

Ha végre megérkezel a Létbe, szemed ragyog, tündönköl,

hisz végre egy új világot lát a régi helyett,

Itt mindennek van szeretet-bokra, s fűszeres illatja, zamatos csókja.

Ha végre megérkezel a Létbe, hajnalaid mesések, hisz szíved nyitád ismét meg ismét a létezés örömére.

Mozgathatod karod, tudod, érzed lábad, igen, itt vagy e testben, még mindig, hála az Égi Világnak.

Ha végre megérkezel a Létbe, szívedben hálád ragyog, mert végezheted dolgod,

S még javíthatod hibáidat- alkotásod folytathatod.

Jól tudod az Égi Törvényt: az alkotó léthez test kell, itt a földi síkon, különben csak idea marad, mire vágyakozol.

Míg itt vagy köztünk, tudj hát örülni neki, a Testednek, földi porhüvelyednek, hisz léte véges, s megszűnése alkotótered is szűnteti.

Igen, ezért örül a Lélek a hajnaloknak,szemed ezért ragyog, lábad ezért jár örömtáncot, karod ezért ölel oly mohón- ha végre megérkezel a Létbe, s rádöbbensz, Lélektársak várják ébredésed áhítón.

Táncod ezért nem magányos, szemed őket látja, hisz téli éjszakákon is átjön fényük:a hála, mert ők is vágynak rád, az ismerős hangra, bizalmas suttogásra, s félszavakra, melyek közös múltatokból érkeznek, s jelszavaitok valának.

Ha végre megérkezel a Létbe, ez vár rád, s így, meg még többek.

Légy  hát örömére a Mának,
S hozd magad ide, kérlek, mert rád is vár a Lelkek Táncháza.