Altatóláng

Dalol a lelkemben egy halk láng:
Ébredj végre, fényre, szépre-
Imigyen szól hozzám.
Valójában nehéz meghallani hangját,
Sárból és léttagadásból készült szövetfátyolon át.
S miként képes mégis türelemmel, el nem kopó szeretettel
Megérkezni hozzám- nos, számomra ez igazi talány.
Megejtő szelídsége, nem evilági könnyűsége elér hozzám,
S csordultig tölti lelkem óceánját.
Kisimít bennem görcsöt, felold szorítást.
Békéssé lett lelkem simulva vállamra bújik és nyugovóra vált.
Éberen álmodom nyitott szemmel én,
Fényeket és csodaszép színeket látva,
Melyeket eddig csak szellemem remélt.
S szelíden ringó lényem lassú táncra vált,
A ritmust meg lüktetve szívem adja hozzája.