Lélekfogadó

Lélekfogadó
A fogadók az Út szélén álló pihenőhelyek, ahová az Utazásban megfáradt vándorok betérhetnek pihenőre, egy csésze Lélekerő levesre. Porlepte ruháikat tisztára cserélhetik, s immáron feltöltekezve Útjukra visszatérhetnek.

2016. június 12.

Spirituális keresők és tanítók

Hogyan látja az egyre nagyobb teret kapó spirituális érdeklődés folyamatát? Merre tartunk? 

Úgy látom, átestünk már a kötelező gyermekbetegségek nagyobb részén, s mostanra szépen tisztul a sok-sok jelentkező által benépesített terep. Túljutottunk már az első rettenetes csalódásokon és kiábrándultsági hullámon, mennybe meneteleken és csúfos bukásokon. Csitulnak a nagy hangok, mértékletesség jelei mutatkoznak a szörnyű magasra jutások pályáján. Ne feledjük, az ezotéria a mi éghajlatunkon jobbára ismeretlen élőlénynek számított még pár évtizede, talán mostanra lelt otthonra, de még keresi a helyét. Minden megy tehát a maga útján.

Hogyan látja ebből a szempontból a mai tanítókat, ismeretanyaguk minőségét? 

A mai tanítók törték a jeget az ezotéria terjedése kapcsán. Ehhez szükségük volt a meglehetősen markáns karakterükre, hiszen nem könnyű feladatra vállalkoztak, lássuk be. A régebbi életeikből aktiválódott vagy éppen az Akashából lehívott tudásanyaguk meglátásom szerint igazi kincsestára az ismereteknek. Általánosságban nézve elmondható, hogy a legfőbb korlátjuk is ebből adódik: hajlamosak behelyettesíteni tudásanyagukat az önismereti folyamataik helyére. Magyarul nem dolgoznak olyan szinten saját személyiségükön, ahogyan azt a feléjük irányuló igény és a betöltött státuszuk megkívánná, ehelyett tudásukkal igyekeznek tündökölni. Ez a folyamat hosszabb távon nézve sokuk dicstelen távozását eredményezheti. Kiskirályságokat üzemeltetnek bennfentesekkel és személyi kultusszal, súlyos autoriter személyekké válhatnak hosszú távon. A csendes kisebbség pedig alázattal, szinte éntelenül teszi felvállalt feladatát, velük jószerivel lehetetlen spontán összefutni, nem is tudják sztárolni magukat. A nyomukban felbukkanó ifjabb generáció tagjainak ehhez képest már jóval könnyebb a dolguk. Egyrészt már kitaposott ösvényen haladhatnak, másrészt jóval magasabb önismereti szintről startolnak születésükkor. Így az önmagukra való reflektálás jobbára ujjgyakorlat számukra. Elődeikhez képest szelídebbek, amolyan békés harcosok módjára teszik a dolgukat, akik általában közös ügyekért küzdenek vállvetve. Közöttük is akad egóbajnok, de jóval lágyabb kivitelben.



Mit eredményez, ha egy tanító mérvadó önismeret nélkül kezd működni? 

Egyrészt önmagát hozza idővel egyre inkább degradáló helyzetbe, másrészt tanítványai helyzetét is nehezebbé teszi. Ők ugyanis a képzés anyagának elsajátítása mellett meg kell birkózzanak a tanító nem kellően korrigált defektusaival. Hozzá kell tegyem, ez is az út része, egy nem átugorható szakasza a spirituális fejlődésüknek. Itt is a vonzás törvénye működik alapvetően: pontosan azt a tanítót vonzzuk be életünkbe, aki tükröt tart elénk saját önismereti tisztázatlanságai által is. Érdemes tehát ezeket a nehezített pályákat a sorsunk különös áldásának tekinteni, mely megkímélhet bennünket a hasonló csapdáktól.

Nagyon nagy átrendeződés zajlik a világban, fizikai síkon is megjelennek a feszültségek. Hogyan látja Zsuzsa ezeknek a folyamatoknak a spirituális hátterét? 

Világunkat az anyagi sík csábító ígéretei uralták eddig, jólétet, békét, szabadságot ígérve fűztek rabláncra többségünket a szerzés, a birtoklás pokoli körével. Így váltunk zombiszerű lényekké, akiknek már csak saját maguk belső csöndjének megteremtésére nem maradt sem idejük, sem erejük. Ez a paradoxon vezetett el egyfajta feje tetejére állított világhoz: aranyárban mérik a csendet, a békét, a nyugalmat, pont azokat a dolgokat, amiket nem lehet csak úgy megvásárolni, hanem meg kell teremteni. Először magunkban, aztán magunk körül is. Ez a kielégítetlen vágy indította el milliárdok lelkében mára az apró vagy nem is olyan kicsiny forradalmakat-számtalan megnyilvánulási formát öltve. Már egyre kevesebb embert boldogít igazából a birtoklás, a szerzés öröme. Ettől recseg-ropog a pénzvilág tartószerkezete, hisz nem kell már az a sok termék, ami eddig. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a hármas csakránk dominanciája helyett a szívcsakra harmóniája kezd érvényesülni- egy csakraszintet készülünk kollektíven emelkedni éppen. Szeretnénk már inkább egymás kezét fogva élvezni a szeretet adta szabadságunk. Ehhez előbb vagy utóbb szabaddá kell tenni a kezünket, azaz ki kell belőle ejteni mindennemű munkaeszközt. Oldódni látszik mérhetetlen izoláltságunk, mert látjuk már, hogy mások is hasonló cipőben járnak. Innen már csak néhány lépés a közösséggé alakulás.



Kisebb közösségek hogyan fognak átalakulni meglátása szerint? 

Véleményem szerint a legfontosabb közösség továbbra is a család marad. Az átalakító folyamatok a rezgésszint emelkedés hatására néhány, fejlődésre nem képes családtag kiesését okozhatják, részint pedig megérkeznek felmentő seregként a földi mércével mérve igen magas rezgésszintű gyermekek újabb és újabb generációi. Ők hozzák a reményt a le-lemaradozó családtagoknak, ily módon lehetségessé válik a felzárkózásuk- sok ilyen csodát lehet látni manapság. S ahogyan a patchwork családok is "összefoltozódnak" egésszé a hasonló rezgésszintek vonzásaként, úgy teremtődnek már napjainkban is lélekcsoportok közösségeként egyfajta kommunák. Olyan emberekből állnak, akik a fejlődésre képtelen családjaikból léptek ki, s egymást segítve biztosítják spirituális fejlődésüket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése