Húsvéttájt

Az ember itt a földön függő lényként él-

Létezni csak ily módon képes.
Függeni kétféleképp lehet:
Istentől és minden más egyébtől.
A második esetet részletezni felesleges:
Szó szerint végtelen a lista e helyt.
Földi bőrönk csatolmánya függőségbe kerülésünk-
Megúsznunk tehát semmiképp nem lehet.
Ha van bőröd, mi körül öleli testedet,
Teljesen szabad már nem lehetsz.
Ezt korlátozásnak is megélheted,
S mi emberek, legtöbbször így is vagyunk ezzel.
Legtöbbünk- akárcsak  Géza fejedelem tette egykoron-
Két "Urat" is szolgálunk egyszerre.
Ő úgy indokolta tettét, mikor számon kérték:
"Megtehetem,  hisz elég tehetős vagyok ehhez".
Mi, itt, a tömegben jobbára gyávaságból,
dacból és hitetlenségből műveljük ugyanezt.

Húsvét táján az ember számot vet hitével.
Térdünk sokszor gyenge, elbotlunk keresztünk
cipelése közben.
Jobbára felállunk aztán , nagy keservesen, erőnket vesztetten.
Jézus egyik fő üzenete számomra a Hetedik stáció,
Mikor másodszorra is térdre esett a kereszttel.
Térdre esett másodszorra is.
Aztán megint fölállt:
Pfújoló, káromló sokaság közepette.
S ment tovább a kereszttel,
Ahogy addig is: vitte igaz lelke.
Emelte.
Fel, a Mennyek fele.
Másodszor is fel bírt állni,
Mert lelke teljesen összeért Atyjával, a Teremtő Istennel.

Mostanság olyan idők járnak,
Amikor sokunk földre nyeklik-
Kis időre, lélegzet vételnyire,
Vagy akár egy örökkévalóságnak tűnőre.
Embert próbáló- így mondja csodaszép nyelvünk.
Valóban, az, mindahányan megmérettetünk.
Ilyen időkben dől el, hova köt függőségünk?
Vagyonhoz, hírnévhez, erőhöz, szépséghez,
Vagy épp egy másik emberhez?
S hogy vajon fel tudunk-e állni ismét meg ismét
A keresztünkkel?
Mondd, a te szívedet mi emeli fel?