Ima lelkemért

Jézusom, kérlek, taníts engem szeretni,
Tiszta szeretetből beszélni meg írni.
Mit egykoron Atyám üzeneteként
Önnön szándékaimtól bemocskolva elhintettem,
Most mételyezi lelkem.
Az igaz szó gyógyító hatalom,
Gyógyító hatósugara kontinensekben fogható.
Sokszor, sokféleképpen visszaéltem Istenem nevével.
Eképpen sírtam, esdekeltem,
Így fenyegettem és gyötörtem.
Ártatlan lelkeket mostam szürkére,
Miközben megtanítottam őket, hogyan féljék szent neved.
Féljék és rettegjék, nehogy csak úgy örvendjenek.
Hangom egykor messzire zengett,
Fortélyosan kevertem igazat és ördögiet.
Most is arra vállalkozom,
Hogy hangom sokakhoz szóljon.
Így van, így is kell lennie.
Magam is gyógyulok, miközben Atyám szeretetére vágyom:
Hozzá szólok, neki fohászkodom és soraimat írom.
Emberi utainkon eltévelyedni sokféle mód lehet.
A lényeg az, hogy hazataláljunk végre, s megbocsássuk saját tévelygéseinket.
Tudod, Atyád igazából nem is haragudott, elfogad- úgy, ahogy vagy- téged.
Ezért hát rajtad  a sor-
Tedd meg te is magaddal, Lélekrokon.
Atyám végtelen szeretete általmossa lelkemet,
S megmutatja mindig nékem:
Nincs más vétkem, csak az,hogy emberként éltem.
Most is emberként szólok,
Nincs is más módom.
A forma tehát ugyanaz, a tartalom változott.
Hálatelt szívvel azt zengem:
A gyógyító szeretet Istentől ered,
S minden gyógyír ebből leend.
A legfőbb jó pedig, mit magunkkal tehetünk,
Ha megbocsátjuk magunknak tengernyi tévelygéseink.
Mert igazából nem hibáztunk,
Igazából nem vétkeztünk,
Csupán emberként gondolkoztunk,
Csupán emberként cselekedtünk.
Hálát pedig azért érzek,
Mert minderre szeretettel rávezettek engem,
Ott fent, az Égi rétegekben.
Mert nincs bűn és nincsen vétek,
Csupán cselekedetek és következmények-
Melyekkel tanulhatod, hogyan irányítsad léted.
Ha nem tanulsz, hát megismétled,
Ha meg már másképp érzed, másként is teszed,
Hisz közben fejlődik lelked, s átértelmeződik sok minden benned.
Most csak ömlenek rám az előző életekből képek-
Miket műveltem egykoron Isten szent nevében.
Megosztom hát mostani nézetem,
Tartozom mostanra magamnak is mindezzel:
Isten nem büntet, nem átkoz meg,
S nem tanít móresre sem engem, sem téged.
Mindez emberi kreálmány,
melyet a tömegek megzabolázására találtak fel-
Úgy kb. másfél ezer éve.
S mi- köztük én is, így értsd, kérlek-
Emberek százezreit tartottuk evvel rövid pórázon,
Szoros kötelékben: a büntető Isten képével,
S bűnös voltunk folytonos ismétlésivel.
Láthatod, s hallhatod is, azt mondom épp:
Ezt műveltem én is.
Így tudok párhuzamot vonni most és itt.
Ömlik rám a sok kép-hagyom,
S Isten szeretetébe fonódva szeretettel eloldom.
Lelkem Istenhez kívánkozik,
Mint szarvas, a szép, híves patakra vágyakozik.
Jézusom, taníts engem, kérlek,
A szív szeretetére, az igaz szó tiszteletére-
S én hagyom most már Néked.
Ámen