Fogódzós

Fonom karom nyakadba most,
Simulón kacagok: lelkünk kapcsolódott.
Lelkünk ölelkezőn összeér,
Túl és át napi gondokon, problémákon,
Emberi hánytorgások tengerén.
Figyellek, s körben- körben érezlek,
Távolítlak, aztán megint eléd lépek.
Dolgunk akad s bírjuk is egymással.
Lelkünk szabad, testünk fáradt kínja most nem gátja.
Hol vagy most, hol érjelek utol?
Elbújtál  újra Kedves, fájdalmaid elől,
Tudom, jobb így most.
Régóta hordozod már, én meg rábukkantam,
Pedig nem is kerestem,
Csak egyszeriben elém álltak,
Lelked panaszos kiáltása fülembe vájt.
Érzem, ez így kell megtörténjen.
Csak bízz magadban, bízz tiszta lelked erejében.
Szeretve őrizd, mi érték életedben.

Lelkeink egymás felé hajolnak,
S lágyan egymásba fogódznak.
Jó így, ugye? Nem vagyunk oly egyedül.
A szeretet nagy kincs, benne minden vihar elül.
Dalolós-fogódzós lélektánc,
Ritmusa lelkünk áramlása.
Kitágul, összehúzódik, aztán újból nyílik
Egy-egy csatornája.
Megnyílnak köztünk is újabb és újabb terek,
Melyek biz régóta igen-igen szűkek.
A régi respekt most átmossa őket.
Régóta ismerlek, te is emlékszel,
Történetünk most új fejezethez érkezett el.
Kétségek, kételyek, összegubancolódott létterek-
Ez mai létünk lenyomata.
Beszorított, nyomorított emberi létezések,
Melyek megcsonkítják  a lelkiséget.
Mi most mégis itt ülünk,
Testeink  egymásba gubózva pihennek.
S karom repdesve-örülve simogatja
Testeden át Lelked.

Minden,minden és minden egyes dolog fontos.
És semmi, ami jó, nem megy gyorsan.

                Sikwalxlelix, Bella Coola javasasszony

Aki önnön magát nem szeretheti,
Senkit sem szerethet.
Aki szégyenli testét, szégyell
Minden élő elevent.
Aki piszkosnak tartja testét,
El van veszve.
Aki a már születése előtti
Adományokat nem tiszteli,
Soha semmit nem fog tisztelni igazán.

                         Nootka indián asszony

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz.
És hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkozkáztatod.e,
Hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
Az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
És hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
Az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
Megtöltsön az ujjaid hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél.
Vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
Az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
Hogy igaz legyél önmagadhoz,
Hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért,
Hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
Ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből
Ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
Az enyémmel vagy a tiéddel, és megállni a tó partján
És azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy "Igen".

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
Egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után
Fáradtan és csontjaidig össszetörten és ellátni a gyerekeket.

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz- e velem a tűz középpontjában
Anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy, hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
Amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
És hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

                                            Ismeretlen szerzőtől

Altatóláng

Dalol a lelkemben egy halk láng:
Ébredj végre, fényre, szépre-
Imigyen szól hozzám.
Valójában nehéz meghallani hangját,
Sárból és léttagadásból készült szövetfátyolon át.
S miként képes mégis türelemmel, el nem kopó szeretettel
Megérkezni hozzám- nos, számomra ez igazi talány.
Megejtő szelídsége, nem evilági könnyűsége elér hozzám,
S csordultig tölti lelkem óceánját.
Kisimít bennem görcsöt, felold szorítást.
Békéssé lett lelkem simulva vállamra bújik és nyugovóra vált.
Éberen álmodom nyitott szemmel én,
Fényeket és csodaszép színeket látva,
Melyeket eddig csak szellemem remélt.
S szelíden ringó lényem lassú táncra vált,
A ritmust meg lüktetve szívem adja hozzája.

Állataim

Juhász Ármin: Állataim

Sok állatom van. Vannak olyan állataim, akiket elvesztettem. És vannak, akiket még őrzök. Az állatokkal én különleges kapcsolatban vagyok, ami jó és sosem szakad el. Történjék bármi is, én tisztelni és szeretni fogom őket. És ez így van rendjén.

Becézős

Simíts, becézz, szeress, ölelj,
Szoríts magadhoz, kacagva emelj fel,
S forogj velem körbe-körbe most.
Mesélj, regélj, gyöngyözve zenélj,
Takarj be selyemkendőbe-
Úgy kucorodj körém környes körbe.
Karod óvjon, hangod megszólítson,
Szemed éberen vigyázza álmom.
Lelked üzenjen, szempillád  bőrömön rebbenjen,
Kezed epedve, imádva kérleljen.
Kacagásunk összeforrjon,
Testünk elsimuljon,
Lelkeink örömtáncában
Engedve feloldódjon.